Kulturális hagyaték:

Vidékünk jellegzetesen a palóc területek közé tartozik. A leleszi falucsoport külön alcsoportja a palóc kulturális örökségnek. A palóc hagyományok némelyike máig fennmaradt ,mások a társadalmi változásokkal együtt fokozatosan szűntek meg (pl. fonó). A krónika szerint az 1220-as évek táján a vidékre kunpalóc jövevények érkeztek, itt elhagyva szilaj vonásaikat magyarokká lettek.

A palóc hagyományok máig fennmaradtak községünkben. Ezeknek a hagyományoknak az éltető ereje a közösség volt.: a közös munka és sors, a szegénység. A spontán megnyilvánuló közösségi vágy. Szinte nem volt olyan réteg, öregek, fiatalok, felnőtt férfiak és asszonyok, amelyik meg ne találta volna magának a megfelelő alkalmat az örömre, az együttlétre is. Persze a fő szerep mindig a fiataloké volt. Ezek a hagyományok legtöbbször az évszázados együttélés hatására kapcsolódtak valamilyen egyházi ünnephez is. Jóllehet, sokszor régebbiek voltak, mint maga az egyház. A hagyományok rendje az újévköszöntő versekkel kezdődött. Ekkor aki tehette disznóhúst főzött, mivel a disznó előre túr, a szárnyas ellenben hátra kapar. Farsang vasárnapon 3-as táncmulatság kezdődött. A legények maskarába, öltöztek és a lányos házakhoz jártak farsangolni: “Farsang, farsang három napi farsang…”. Általában azokhoz a lányokhoz, akiket a bálba is beváltottak. Amit kaptak: szalonna, kolbász, megsütötték és megették. A három napos vígság után 7 hetes böjt következett. Ez böjtfogadó szerdától húsvétig tartott. Már jóval előtte törték a tökmagot, működött az olajütő. Húshagyó keddtől fazekat cseréltek, nehogy véletlenül is zsír kerüljön az ételbe. A tehetősebbek írós vajjal főztek. A húsvét előtti nagypéntek kapcsolódott az ősi megtisztuláshoz. A falu apraja nagyja a patakban mosdott, még szürkületkor. Az állatokat is lemosták. A mise előtt kereplővel kerepeltek. Húsvét vasárnap általában nem volt szokás más házhoz menni, annál inkább másnap. A legények csoportokba verődve jártak locsolkodni. Bizony a lányoknak sokszor ruhát kellett cserélni. Aki nem vigyázott még a nagyvályúba is belefektették. A vigasság a hétfő esti bállal ért véget. Május 1-je a tavasz ünnepe. A májfa állítás szép szokása volt. Május 1.-je előestéjén több csoport vágott neki az erdőnek. Azon igyekeztek, hogy minél nagyobb fát hozzanak. Ez általában bükkfa volt, mivel az zöldell a leghamarabb. A fára kendőt kötöttek és mindaddig rajta is hagyták, míg hervadni nem kezdett. Általában mindenki a kedvesének állította, de állítottak rokonoknak, barátoknak is, ha lány volt a háznál. Karácsonykor ezt vissza is illett szolgálni dióval, almával, édességgel. A tavaszi szokásoknak még egy nevezetes napja volt a Szent György nap. Ekkor hajtott ki a csorda. A nyár munkával telt, csupán az aratás végén csaptak végzőt. A lányok búzakoszorút kötöttek. Az őszi vigasságokat Szent Mihály naptól számították, ekkor kötött be csorda. Erre az időpontra már végeztek a betakarítás nagy munkájával is. November vége felé kezdődtek a fonóházak. Négy-öt fonóház is volt a faluban. Ezt az alkalmat a lányok teremtették maguknak. Fél véka búza, egy marék kender, és tűzifa volt a belépődíj. A fiúk ezt mindig kihasználták és egyik fonóházból a másikba csavarogtak. Ezek az esték el sem voltak képzelhetők dalolás nélkül. A fonón belül is szokások alakultak ki, pl.: a leejtett orsó, kukoricapattogtatás, molnárkalács sütés, a diótörő est. Farsangig volt idő szórakozásra, legénybolondításra, szerelemre is. Farsang után már szőttek. Minden háznál volt szövőszék, nagy családoknál 3-4 is.

Asztalterítő minta és keresztszemes hímzés

Palóc Szövöszék

Megtalálták a szórakozásukat az idősebbek is. Az tollfosztó estéken, vagy csak egyszerűen szomszédolva. Néha 8-10 ember is üldögélt és beszélgetett a búbos kemence mellett. Az év utolsó hónapja is bővelkedett az eseményekben. A mikulás után a Luca nap következett. Amiről is az a babona járta, hogyha valaki kisszéket farag, de úgy, hogy karácsony böjtjéig egyet üt rajta naponta, és erre ül a templomba, meglátja, hogy ki a falubeli boszorkány. De vigyáznia kellett, mert a boszorkányok állandóan ott csapkodtak a feje fölött, s ha megijed felugrik a szenteltvíztartó mellől, rögtön vége van. Ezen a napon jártak a betlehemesek is. A jó betlehemes még a szomszéd faluba is elment. Az asztalra mindenféle magot: /kukorica, búza, árpa, bab) szórtak, hogy legyen mindenből jövőre is. Azt ott is hagyták aprószentekig. Akkor odavetették a tyúkoknak, hogy sokat tojjanak. Ezen a napon szintén böjt volt, s a gyerekeknek azt mondták: “ha nem eszel, meglátod a gyöngytyúkot”. No, meg is látta, mert estére már káprázott a szemük a éhségtől. Karácsony családi körben ünnepi hangulatban telt el. Még ma is rendszeresen megtartják a búcsúkat. Említést érdemelnek a családi ünnepek is. A keresztel?, a lakodalom, a tor. Ezek közül legszínesebb volt a lakodalom. A palóc lakodalom szinte szertartásszerűen zajlott le. Jellegzetes részletek közül most csak az elsőt a hívogatót nézzük meg. A hívogató általában ügyes rokon legény volt. Amikor belépett egy-egy házba fokosával, megverte a mestergerendát és jóízű humorral hívogatott:

Vakvarjú, vakliba
Jöjjenek a lagziba
Kanalat, villát hozzanak,
Hogy éhen ne maradjanak
Annyi a kalács mint a forgács,
Még sem kapunk egy harapást.
Ha jönnek vesznek, a hoznak esznek”

 

Rákóczi Péter Ifjúsági Fúvószenekar – Muzsikáljunk Együtt Alapítvány